Csaba Center legújabb mindennapi attrakciója: élő bokszedzés

13819331_10205450076651969_38314183_nA Mindene a boksz. Minden boksz körülötte. Legutóbb például boksz-performance-t csempészett a Csaba Centerbe. Nem ám csak úgy, hogy egy alkalommal megállt néhány bunyósa élén, a bevásárlóközpont közepén, és bemutattak néhány alapütést az arra járó vásárlóknak. Nem erről van szó, sokkal inkább egy állandó, üvegfalak mögötti bokszbemutatóról. Bár, amióta itt is laknak, már léptek fel a ház rendezvényén boksz bemutatóval.

Surman Zoltán (40), a békési Surman Boxing Team alapítója, vezetője és vezető (vagy egyik) edzője Békéscsaba belvárosában nyitotta meg harmadik edzőtermét 2016 február elsején. A nyughatatlan közalkalmazott – munkaidőben a Békéscsabai Járási Hivatal Foglalkoztatási Osztályának ügyintézője -, 2004-ben alapította meg saját boksz egyesületét Békésen. Bár ereje teljében volt és profi versenyzőként rendszeresen lépett fel ökölvívó gálákon, mégis úgy gondolta, hogy a boksz olyan dolog, amit másoknak is meg kell ismerni, és ebben ő részt kíván venni. Békés a hazai ökölvívás egyik fontos vidéki bázisa, de ebből még egyáltalán nem következik, hogy valakiből profi bunyós lesz. Ahhoz azért kellenek a csillagállások, szerencse is, a tehetség és elhivatottság mellett.

A rendszerváltás után a magyar bunyósok előtt is megnyílt a profik világa. Elég csak a legmesszebb jutottak közül a legismertebbeket felsorolni. Kovács (Koko) István, Erdei (Madár) Zsolt, vagy éppen Kótai Mihály történetét jól ismerjük, jól ismerhetjük, hiszen ők valamennyien voltak világbajnokok is. Hogyan kezdődött az Ön profi karrierje? – Az én profi karrierembe a vágy, a szerencse és egy barát is nagy szerepet játszott. Egyébként utolsó amatőr és első profi meccsem között mindössze öt nap telt el. Nagyon gyorsan történtek az események 2001 novemberében, decemberében.

– Így volt, meg természetesen én is nagyon akartam. Rimovszki Szabolcs barátom már régen profi volt, tőle érdeklődtem arról, hogyan működik, a profi élet. Aztán én el is felejtettem ezt a beszélgetést, Szabolcs azonban szerencsére nem.

Tehát?

– Veres László, a Polish Boksz Promotion menedzsere intézte az ő ügyeit, vele beszélt arról, hogy én is szívesen profinak állnék. A menedzser ismert engem, elhívtak egy próbamérkőzésre. – Egy profival kellet bunyózni? – Igen, öt menetes edzőmérkőzés volt, egy budapesti edzőteremben. A harmadik menet végén azonban megkérdezték tőlem, hogy lenne-e kedvem december 14-én egy profi mérkőzést játszani. Ekkor még amatőr voltál? Mindkét versenyrendszerben lehet bokszolni egyszerre? – Nem, ha valaki lejátszik egy profi meccset, az már többet nem lehet amatőr. Ezért volt nehéz a döntés. Mondtam is a tulajdonos Kristof Zbarski úrnak, hogy nekem december 6-9 között részt kell vennem az amatőr magyar bajnokságon.

– Ez nem okozott gondot? – Nekik sem, meg nekem sem. Mivel eltökélt voltam december 14-én ott voltam én is a gála résztvevői között.

– Az elsőre mindig emlékszik az ember… – Én is megnyertem négy menetben, sima pontozással.

– Érkezzünk meg gyorsan a jelenbe. Február elsején (2016) nyitotta meg Surman Boxing Team harmadik edzőtermét. Első profi győzelem után már tudta, hogy egyszer majd edző és klubtulajdonos lesz? – Akkor csak a győzelemnek örültem, meg annak, hogy úgy éreztem ráleltem az utamra. Csak bunyó érdekelt.

– Akkor adjunk még annyi időt a múltnak, hogy megismerhessük legjobb eredményeit! – Mindkét fontos címemet Békésen, hazai közönség előtt nyertem meg. 2009. szeptember 4-én Szlovák Nemzetközi Bajnok lettem, 2013. december 12-én pedig a WBU interim (ideiglenes) világbajnoki övéért egy olasz fiút győztem le. (Mérkőzés mutatója: 29 mérkőzés, 15 győzelem, 1 döntetlen és 13 vereség – a szerző.)

– Már az első címmeccsén is működött boksz egyesülete. Tulajdonképpen miért adta már egészen fiatalon, még aktív versenyzőként edzősködésre a fejét? – Mert éreztem, hogy nekem majd egyszer, a pályafutásom vége után is kell a bunyóval foglalkoznom. Ez volt addig is az életem, hiszen gyakorlatilag hat éves korom óta bokszoltam. Első hivatalos meccsemet pedig 13 évesen, 1989-ben Mezőberényben megnyertem. Úgy hogy már harmincnégy esztendeje játszik a boksz szerepet az életemben.

– Ez már a harmadik edzőterme a klubjának. Hogyan építkezik? Ezt a munkát nem lehet pénz nélkül csinálni. – Tudom, meg főleg tapasztalom is. A klub eddigi élete tökéletesen bizonyítja ennek az elméletnek az igazságát. Tavaly teremtettük meg a feltételeit annak, hogy hobbibokszolók és amatőrök mellett profik is tudjanak nálunk készülni. Az igazi fenntartást viszont a megfelelő pályázatok felkutatása és az azokon elnyert támogatások adják.

– Mi szükséges ehhez? – Elsősorban fel kellett építeni az amatőr klubot, ahova sok gyermek jár, akiket a korosztályos és felnőtt versenyeken versenyeztetünk. Ez az elmúlt tíz esztendőben szépen felépült. Ma már három városban, Békésen, Mezőberényben és Békéscsabán is van csoportja a Surman Box Teamnek. Mindhárom városban van ring, és megvannak a szükséges egyéb segédeszközeink is. Mindhárom helyen vannak edzőink, akik az ottani edzéseket levezénylik. És mind a három helyszínre igaz, hogy a termünk mindenki előtt nyitva áll.

– Ezt akkor definiáljuk! – Azt jelenti, hogy fiúk, lányok, öregek, fiatalok, a fogyni akarókat, vagy éppen a kondíciójukat tartani akarókat egyformán szívesen látjuk, természetesen azok mellett, akik komoly versenyzőkké akarnak válni. Mi biztosítjuk számukra az ökölvívás tárgyi és személyi feltételeit, ők pedig arra használják ezt, ahogyan elképzelik.

– Hány bokszolóval állnak kapcsolatban? – Száznál biztosan több tagunk van a három helyszínen. Békéscsabán hétfőtől péntekig 14 és 20 óra között, Békésen hétfőn, szerdán és pénteken 18 órától, Mezőberényben hétfőn és szerdán 18:30-tól fogadjuk vendégeinket.

– Hogyan működik a rendszer? Például akik csak alkalmanként, nem rendszeresen járnak, azoknak alkalmanként fizetniük kell? – Így van. Nem vagyunk drágák, egy edzés ára 14 éves korig 300, 15 éves kortól 600 forint. Ezért a pénzért kapnak edzői irányítást, teljes ökölvívó infrastruktúrát és aki arra érdemes, annak a versenyeztetési költségeit álljuk.

– Működik a dolog? – Itt a csabai edzőteremben például szinte naponta jönnek új vendégek. Van olyan, akit a barátja hoz el, de olyan is van, aki maga érkezik és áll be a dolgozók közé. (Beszélgetésünket másfél óra alatt kétszer azért kellett megszakítanunk, mert új vendég érkezett, és azt kellett eligazítani a teremben – a szerző.)

– Onnan indultunk, hogy amatőr és profi versenyzőik is vannak. Azt akartuk kideríteni, hogyan épül fel. Hogyan működik a rendszer. – Erről beszélünk. Éppen ébredezek abból az álmomból, hogy saját profi versenyzőink is legyenek. Ezért jött létre a Surman Even Kft., amelyik a profi versenyzők menedzselését végzi. A profikon kívül minden versenyzőnk a Surman Boksz Club Ökölvívó Akadémia tagja.

– Lefordítom. A gyerekek természetesen amatőr bunyósnak tanulnak, ott próbálnak a lehető legmesszebb eljutni. Aztán tehetségük, ambícióik később eldöntik, hogy maradnak amatőrök vagy profinak állnak. Bármit is döntenek, a Surman ökölvívó vállalkozás mindenre megoldást kínál. – Körülbelül erről van szó. Ahhoz azonban, hogy ez az elképzelés működni tudjon, nagyon széles alapokra, utánpótlás bázisra van szükségünk. Ezért vagyunk ott mind a három városba. Ha valaki bokszolni akar, akkor ne kelljen utazgatnia.

– Ehhez a munkához komoly edzői kar is szükségeltetik. Meg vannak az emberei? – Igen, mindhárom településen vannak edzőink, akik a nyitva tartás alatt mindig ott vannak a teremben, akik a hobbistákkal éppen úgy foglalkoznak, mint a versenyzőkkel. Név szerint rajtam kívül Ignácz József, Kovács Roland, Nagy Gyula, Antóni Antal, Samu Nikolett, Szalontai Mihály, Nagy Tamás, Osváth József dolgoznak a tanítványokkal. Néhányuknak már megvan az edzői végzettsége és többen éppen most járnak az edzői szakra. De például Nagy Gyula is a bírói képzésre is jár.

– Ön is tart edzéseket? – Igen a versenyzőknek.

– Jelenleg hány versenyzőjük van? – Húsznál többen vannak a különböző korosztályokban. Nagyon sok versenyre eljárunk, nem csak a bajnokságban bokszolunk. Csapatversenyek, kupák, tornák, lehetőségeinkhez képest mindenhová elmegyünk. Ugyanis szerintem a fejlődés legfontosabb feltételei a tétmérkőzések. Minél több komoly meccset vív egy gyermek, annál jobban fejlődik.

– Ön a hivatalai munkaideje után végzi az ökölvívással kapcsolatos munkáját, ami legalább annyi időt felemészt, mint az állása. Hogyan bírja? Átlátja egyáltalán ezt a hatalmas szervezetet? – Egyre nehezebben. Ez az egyik ára a szenvedélyemnek. A másik árat a család fizeti meg, mert tényleg csak mutatóban fordulok elő otthon. Munka után valamelyik edzőterembe megyek, a hétvégeken pedig szinte kivétel nélkül versenyre viszek valakit. Szerencsésnek vallom magam, hogy a feleségem nem csak elviseli ezt, hanem példásan neveli gyermekeinket is, akik közül a két fiú Zoli (18) és Áron (11) bokszolnak, már szép eredményeik is vannak. Viktória (14) lányom is beleszagolt már az ökölvívótermek levegőjébe. Mivel a feleségem az egyesület alelnöke, mégis sokat vagyok együtt a családommal, annak ellenére, hogy sokat dolgozom. Hiszen a bokszban élünk mindannyian és hálás vagyok istennek, hogy ilyen feleséget adott mellém. A mi családunkra, az én eredményeimre tényleg igaz a mondás, hogy minden sikeres férfi mögött egy erős asszony van. Feleségem és a gyerekeim nélkül nem működne így ez az egyesület.

Surman Zoltán mindezen munkája közben azon gondolkozik, hogy még egyszer komolyan ringbe száll, tervez még egy búcsúmeccset, amivel végleg lezárhatja versenyzői pályafutását. A profi bokszban persze nem ritkák a negyven év feletti versenyzők, ezért nem lenne extrém történet az ő saját magának megszervezett búcsúmeccse sem. Azon a meccsen az első száz nézője bokszklubjából kitelne, a teremben fennmaradó helyeket pedig valószínűleg feltöltenék azok a békési drukkerek, akik a két korábbi profi meccsén is zsúfolásig megtöltötték a békési sportcsarnokot. Mert neki nem csak az ökölvívás, hanem szülővárosa is ugyanolyan fontos. Meg egyébként is vallja, nincs annál jobb, mint az ismerősök, a barátok előtt megnyerni egy profi címmérkőzést. Annak hátborsóztató hangulata semmihez sem hasonlítható. Neki bízvást elhihetik ezt tanítványai is, hiszen hat éves kora óta foglalkozik a boksszal. Minden boksz körülötte. Mindene a boksz.

 

Posted in Hírek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.